Az elefánt tanítása
Az állatok az ember rokonai, segítőtársai, sőt tanítói, mesterei is.
A Bibliában található a talán meghökkentő tanács: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Péld 6,6) Jézus felhívta a figyelmet a mező liliomaira és az ég madaraira, természetes szépségükre és arra, hogy a Mennyei Atya tud róluk, gyönyörködik bennük és gondjukat viseli.
Mai jegyzetemben az elefántról szeretnék szólni. Van mit tanulnia az ún. modern, felvilágosult embernek is tőlük.
Az elefántok mozgalmas társas életet élnek, és az emberekkel ellentétben nagyon összetartanak. Súlyos helyzetekben, például betegség, sebesülés vagy veszély esetén támogatják egymást.
Amikor az elefánttehén elleni készül, más tehenek körbeállják, védőfalat alkotnak. Védik az anyát és az újszülöttet a ragadozóktól. A kicsinek a többiek is segítenek a lábra állásban.
Az elefánttehenek gyengéd anyák és segítenek egymásnak a kicsinyek gondozásában.
Ha sodró folyón kelnek át, körülveszik a fiatalokat, emelkedőkön ormányukkal feltolják őket.
Bárcsak korunk embere, társadalma is ilyen féltőn, határozottan védené a magzatot hordozó és vállaló anyákat, gyermekieket és családokat!
Bizony mondom, tanuljunk az elefántoktól!
Az elefántok segítenek bajbajutott társuknak. Megfigyelték, hogyan gyűlnek össze a beteg vagy haldokló csapattag körül. Először megpróbálják felébreszteni, lábra állítani. Mikor ez nem sikerül, elkezdik etetni fűvel és más növényekkel. Ha társuk elpusztult, több órán keresztül állnak körülötte, azután fűcsomókat tépnek ki és ágakat tördelnek le, amelyekkel betakarják halott társukat. Az elefánt fogyasztói ösztöne ellen cselekszik ilyenkor, hiszen egész napja táplálkozással telik máskor, mégis a bajbajutott társ miatt megáll, akár órákra is.
Újra mondom, tanuljunk az elefántoktól, hiszen az ember sokszor otthagyja gyenge, elesett társát, nem tud megállni a fogyasztói rohanásban, nehezen veszi észre a másikat.
Az elefántokba a Teremtő helyezte az összetartás ösztönét.
Az ember viszont nem csupán ösztönlény, mi tudatosan szeretünk vagy gyűlölünk. Megtérésre, újonnan születésre van szükségünk ahhoz, hogy irgalmasan forduljunk egymás felé.
Az Isten szeretete indítson mindannyiunkat erre.
Kossuth Rádió, 2004. február 16.